(1879-1958)
püspök

Amikor a szaléziak Limában megnyitottak egy tanonciskolát, a későbbi püspök ott inasnak jelentkezett. Tehetségére felfigyeltek és gimnazista lett belőle. Több helyen volt igazgató, könyvkiadó, újságíró és alig 40 éves korában lett püspök. Egyházmegyéjét lóháton, csónakkal, őserdőkön át látogatta. Világosan látta, hogy felkészült papok nélkül nem lehet jó pásztor. Kevésbé kiterjedt egyházmegyét is fölajánlottak neki, de ő megmaradt a szórvány püspökének.

Ottavio Ortiz 1879. április 19-én született Limában, Manuel és Benigna Coya nyolcadik gyermekeként. A szaléziak 1892-ben nyitották meg első szerzetesi iskolájukat Peruban. Ottavio, aki akkor már egy éve látogatta az oratóriumot, belép, mint asztalos növendék. Figyelmes és elmélkedő gyermek volt. Egyik nap, amikor éppen a konyhán segített, egyik kezével a levest kevergette, miközben a másikban a Szentírást tartotta, és azt olvasta. A Gondviselés úgy akarta, hogy Costamagna püspök atya meglássa ezt a jelenetet, mire megjegyezte: „Miért nem taníttatjátok ezt a gyereket? Asztalos helyett pap is lehetne belőle!”- és így is lett. A noviciátust Callaóban végezte, örök fogadalmát Albera atya kezebe tette le. Gyakorlati éveit is ugyanabban a házban végezte, tanítványai között volt a majdani püspök, Victor Alvarez is. 1907-ben Peru első szalézi papja lesz. Piurába küldik igazgatónak, hogy megalapítsa a szerzetesi iskolát. Itt adja ki a „La Campanilla” című hetilapot is. Cuzcóban és Callaóban is igazgatóként dolgozik.

1921-ben nagy meglepetésére kinevezik az Andok északi részén található Chachapoyas püspökének. A terület akkora, mint Olaszország harmada, dimbes-dombos, és semmi összeköttetése nincs más városokkal. Ottavio Don Boscóhoz hasonló püspök szeretne lenni. Püspöki mottójának is a „Da mihis animas”-t választja, amely kifejezi fáradságot nem ismerő szorgalmas lelkipásztori munkáját. Don Boscóhoz hasonlóan ő is keresi a kapcsolatot a hatóságokkal, hogy utcákat, kórházakat, vizet és áramot adhasson Chachapoyasnak. Iskolákról is ő gondoskodik, gyerekeknek, férfiaknak és nőknek egyaránt. Elősegíti az igényes sajtó és a kulturális kezdeményezések kibontakozását.

Már a kezdetektől fogva szeretné megvalósítani a hitoktatást a város templomaiban minden vasárnap, elindítja a katekumenek csoportját, megszervezi a vallástanítást az iskolákban, és gondoskodik a papok képzéséről is. Folyamatosan úton van, gyalog vagy lóháton, erdőkön, hegyeken és folyókon keresztül, hogy a szétszórt falvakban élő összes hívővel találkozhasson. Minden öt évben végig tud látogatni mindenkit: pedig egyházmegyéjéhez 120 ezer ember tartozik! Vezetésének idején a terület egy része Apostoli Kormányzóság szintre emelkedett. Sok nehézség árán, de alapít egy szemináriumot egyházmegyéjében. Kétszer is visszautasított egy nagyobb ranggal és kevesebb munkával járó egyházmegyét. 1953-ban XII. Piusz pápai trónállónak nevezi ki. A jó püspök egy operáció következtében, 1958. március 1-jén meghal. A katedrálisban temetik el. Szentségének híre széles körben elterjedt tisztelői között.

Ferenc pápa 2017. február 27-én tiszteletreméltónak nyilvánította.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 1992. JÚLIUS 8. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA: 2001. DECEMBER 22. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS ELISMERÉSE: 2003. OKTÓBER 3.