Főoldal / Szalézi világ / Szalézi rózsafüzér? Miért ne!

És te, imádkozod a rózsafüzért?

Hm… én mindig a nyakamban hordok egyet! Ez nem ugyanaz, nem ér ugyanannyit? Akkor mi a lényeg? Állandóan csak ismételgetni egy imát, mint egy versikét, ez az idős hölgyeknek való...

Imádkozni a rózsafüzért nagyon monotonnak tűnhet, de kiváló módja a „lazításnak” Istenben, belemélyedve az ő misztériumába. A máriás imádság szereti az „érzelmes” ismétlést. Hányszor hívja a gyermek az anyját a nap folyamán? Jóval több, mint 50-szer!

De hogyan kell imádkozni?

Mindenekelőtt, kezdjük a keresztvetéssel.

Majd idézzük fel, „kiért” vagy „milyen szándékra” szeretnénk imádkozni ezt a rózsafüzért.

Imádkozzuk el az öt tizedet, és mindegyik előtt elmélkedjünk a titokról, amely mindegyiket összeköti. Minden tized áll: egy Miatyánkból, tíz Üdvözlégy Máriából és egy Dicsőségből *.

Az öt tized végén mondjuk el (vagy énekeljük) a Salve Reginát.

* Általában a Dicsőség után elmondjuk még az ún. fatimai fohászt: „Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra.”

A hagyományos forma szerint napokra beosztva minden nap elmondunk egy rózsafüzért, elmélkedve a titkokon (a weben is megtalálható a lista), de kiterjedhet az imádság más titkokra is.

Mi egy „szalézi rózsafüzért” kínálunk,a szalézi hagyományok szerint összeállítva, amelynél a Jézus életéből vett öt titok kapcsolatban áll Don Bosco életével vagy lelkiségével.

Érdekes, nem?

 1. TITOK – Az atyai szeretet

Jn 10,11-15

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.

„Amikor elterjedt a hír, hogy a betegség kezd terjedni a városban, Don Bosco kimutatta, hogy olyan az ő gyermekeihez, mint egy szerető édesapa, mint egy jó pásztor. Hogy ne kísértse az Urat, minden eszközt igénybe vett és lehetséges óvintézkedést megtett, amit csak javasolt a tapasztalat és a józan ész. (...) De Don Bosco nem volt elégedett az evilági lehetőségekkel, teljes szívéből hitte, hogy sokkal hatékonyabb a mennyei gondoskodás. Megbízható személyektől tudjuk, hogy a veszély első napjaiban Don Bosco az oltár előtt leborulva így imádkozott az Úrhoz: „Én Istenem, üsd a pásztort, de kíméld meg a rábízott nyájat.” Később, a Boldogságos Szűzhöz fordulva azt mondta: „Mária, te erős és szerető anya vagy; kérlek, óvd az én szeretett gyermekeimet, és ha az Úr áldozatot akar közülünk, én kész vagyok meghalni, amikor és ahogyan neki tetszik.”

Ilyen volt a jó pásztor, aki felajánlotta életét az ő „báránykáiért.” (MB, V, 80-82).

Egy apa képes odaadni az életét a gyermekeiért. Így tett Jézus, és így tett Don Bosco is. Ezért csodálták és szerették a fiúk Don Boscót, mert érezték, hogy szereti őket.

Ezt a tizedet imádkozzuk azért, hogy az Úr adjon nekünk erőt, hogy jó pásztorok legyünk, akik feltétel nélkül tudnak adni és szeretni.

2. TITOK – A megelőző szeretet

Mk 10,17-21

Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”

„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”

„Ahogy elnéztem a 12-18 éves, egészséges, erős és értelmes fiúk seregét, és láttam őket tétlenül, tetvesen, testi-lelki nélkülözésre kárhoztatva, valóságos iszonyat vett erőt rajtam... Ki tudja - gondoltam -, ha ezeknek a fiúknak volna odakint egy barátjuk, aki törődne velük, segítene nekik ünnepnapokon a vallásról beszélgetne velük, akkor nem tudnák-e távol tartani magukat a romlástól, vagy legalábbis nem volnának-e kevesebben köztük, akik újra a börtönben kötnének ki? Elmondtam ezt a gondolatomat Don Cafassónak, majd az ő tanácsait és útmutatásait követve tanulmányozni kezdtem a megoldási lehetőségeket…”

A szeretet sokkal szebb, ha ingyenes, amikor elsőnek érkezik. Jézus nem várta, hogy szeressék, szeretett. Ugyanezt tette Don Bosco: ő is elsőnek szeretett.

És mi?

 Imádkozzunk, hogy Isten elvágjon a szívünkben minden olyan szálat, mint a harag, a büszkeség, a félelem, ami megakadályoz bennünket abban, hogy mi szeressünk elsőnek...

3. TITOK - Az alázatos szeretet

Jn 13,1-5

Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.

„Don Bosco ezekben a korai években együtt élt a fiatalokkal, és ha otthon volt, készen állt bármilyen szolgálatra. Ragaszkodott ahhoz, hogy reggel a fiatalok mossanak kezet és arcot; a legkisebbeket megfésülte, levágta a hajukat, kitisztította a ruhájukat, megvetette az ágyakat, kisöpörte a szobákat és a templomot. Édesanyja tüzet gyújtott, és ő elment vízért. Néha megpucolta a babot és meghámozta a burgonyát. Gyakran készített vacsorát a fiúknak és elmosogatott az étkezés után, még a rézedényeket is kisúrolta, amelyek szebb napokat is láttak egy közeli jótevő konyháján. Szükség szerint megjavította a padokat, amelyeken a fiatalok ültek, vagy újakat készített, és tűzifát hasogatott. Hogy csökkentse a költségeket, maga szabta és varrta a nadrágokat, alsónadrágokat, mellényeket és az édesanyja segítségével két óra alatt elkészült egy öltönnyel.”

Jézus szolgává tette magát, mert a szolgálatban kiteljesül a szeretet. Don Bosco is szolgává lett, és azt kéri tőlünk, hogy tegyük ugyanezt. Ezt kéri a Rómából írt levelében, ezt kéri a megelőző módszerében, és ezt kéri minden nap.  Jézussal együtt arra kér bennünket, hogy legyünk a legutolsók szolgái.

Imádkozzunk ebben a tizedben kérve az Urat, hogy adjon erőt és alázatot, hogy letérdeljünk a gyermekek lába elé.

4. TITOK -  A meghívó szeretet

Mt 4,18-22

Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.

„Kedves fiatalok, kedves barátaim, sokszor mondtam már, hogy milyen szép az, ha egész életemet odaadom Istennek, és tudom, mi kell ahhoz, hogy ti is elérjétek a teljes örömet. Nos, itt az ideje, hogy konkrét formában létrehozzunk egy Kongregációt, amin olyan régóta gondolkodom, és elfogadjuk annak szabályait. (...) Már néhányan egy ideje azonos életmódon osztoznak velem, ugyanazzal a szenvedéllyel a fiatalok, különösen a szegények iránt, és ugyanolyan bizalommal az Atyaisten felé... Tudnotok kell azonban, hogy csak azok lehetnek tagok, akik komoly elhatározással a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalma szerint akarnak élni. Kaptok egy hét gondolkodási időt, hogy jól átgondoljátok és nyélbe üssétek  »ezt a fontos ügyletet« Istennel! Végül Don Bosco elmondott egy imát, majd a találkozó mély csendben feloszlott.

A fiatal pap, Cagliero hallotta Don Bosco szavait, és nagyon elbizonytalanodott. Sokáig járkált az udvar boltívei alatt, különböző gondolatok kavarogtak a fejében, amíg egy barátja oda nem lépett mellé. Ekkor így kiáltott fel: - Szerzetes vagy nem szerzetes, nekem mindegy. Döntöttem: nem hagyom el Don Boscót! Vele maradok!

A következő héten, 1859. december 18-án este 9 órakor volt a »belépési konferencia«, amire csak ketten nem jöttek el, a többiek mind ott voltak Don Boscóval.” (Vö MB IV 333-335)

Jézus hívja az övéit, mert az Egyházat nem tudja egyedül vezetni, mert szüksége van barátokra. Don Bosco is meghívja az övéit, és felszólítja őket, ugyanazzal a szeretettel, amellyel megnyerte az utcagyerekeket, és meggyőzte őket, hogy kövessék. Mint Jézusnak, Don Boscónak is szüksége van maga mellé barátokra, és elhívja őket, bárhol vannak és bárhogy is legyenek.

Ebben a tizedben imádkozzunk azért az Úrhoz, hogy adjon nekünk bátorságot, hogy elmenjünk megkeresni a fiatalokat, akárhol is vannak, hogy hívjuk őket, és meghívjuk őket, hogy tegyék naggyá az életüket.

5. TITOK – A túláradó szeretet

Jn 6,9-11

„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.

Don Bosco így meséli el a találkozást: „Október első hétfője volt (1854. október 2.) kora reggel, látom, ahogy egy fiú közeledik apja kíséretében. Arca vidám, mosolyog, de ugyanakkor tiszteletet is sugároz, szinte magához vonzza a tekintetemet. - Ki vagy?  –kérdeztem tőle. – És honnan jössz? - Én vagyok Savio Domonkos, akiről Don Cugliero, a tanárom beszélt önnek, és Mondonióból jövünk.

Aztán félrehívtam... Ebben a fiatal, 12 éves gyermekben az Úr lelkületét fedeztem fel, amin egy kicsit elcsodálkoztam. Mielőtt hívtam volna az apját, azt mondta nekem:

- Elvisz engem Torinóba tanulni?

- Ó! Úgy látom, jó posztó vagy.

- És mit akar ezzel a jó posztóval?

- Készítek belőle egy szép ruhát az Úrnak.

- Tehát én vagyok a posztó és ön lesz a szabó; vigyen hát magával és készítsen belőlem egy szép ruhát az Úrnak.”

Ha mindent az Úr kezébe helyezünk, ő tudni fogja, hogyan lehet mindebből csinálni valami nagyot. Abból is, ami nekünk semmiségnek tűnik. Savio Domonkos is olyasvalaki kezébe tett le mindent, akiben megbízott, nyíltan kérve őt, hogy alakítsa át és tegye naggyá.

Ebben a tizedben imádkozzunk minden gyermekért, akit ránk bíztak, és akik bíznak bennünk, hogy az Úr kísérjen és segítsen bennünket, hogy ne okozzunk nekik csalódást.

animatorisalesiani.altervista.org/Szaléziak.HU