Főoldal / Szalézi világ / A járvány sokakból a legjobbat hozza ki – interjú a rendfőnökkel
A járvány sokakból a legjobbat hozza ki – interjú a rendfőnökkel
2020-04-17 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Alig több mint egy hónappal a 28. Egyetemes káptalan befejezése és a rendfőnök újraválasztása után, Ángel Fernández Artime atya hosszú interjút adott az Alfa y Omega katolikus hetilapnak.
Az interjúban Don Bosco utódja számos témát érintett, az új hatéves hivatali idejének perspektíváitól kezdve a szalézi rend jellenlegi állapotáig, anélkül, hogy megfeledkezett volna a misszionáriusi szemléletről és a vágyáról, hogy határ menti helyszínen éljen, miután jelenlegi megbízatása véget ér. Mindezek mellett azonban az interjú nagy részét annak szentelték, ami az elmúlt hónapokban az egész világot érintette, és mindannyiunkat életünk drasztikus és radikális megváltoztatására késztette: a Covid-19 járványnak.
Számos országban járt, mire gondol, amikor a pápa azt mondja, hogy a „III. világháborúban” vagyunk, vagy amikor a „közömbösség globalizációjáról” beszél?
Jellememből és szalézi karizmatikus identitásomból kifolyólag én inkább arra vagyok hajlamos, hogy reménnyel tekintsek mindenre. De természetesen azt hiszem, hogy nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül. Sokan, köztük magam is, 20 évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a békéhez és az emberi jogok növekvő kiterjesztéséhez vezető út lassú, de látható. Az elmúlt 20 évben azonban elképzelhetetlen visszaesést tapasztaltunk mind a nemzetközi terrorizmus, mind a világszerte meglévő migrációs mozgások során jelentkező kizsákmányolás és visszaélés, valamint a háborúk miatt. Pillanatnyilag pedig ezzel a szörnyű világjárvánnyal szembesülünk. Soha nem gondoltunk volna ilyenre. És ugyanez a világjárvány sok ember és társadalmi csoportból (például orvosok, ápolók, szociális munkások) a legjobbat hozza ki, a nemzetek önzéséből és individualizmusából pedig a legrosszabbat. Szerintem ez sajnálatos, és nem lesz könnyű elfelejteni, miután túljutottunk a koronavíruson.
Katolikusként hogyan tudjuk kezelni a világjárványt?
Először is azt mondanám, hogy remélem, hogy mindebből tanulunk valamit. Például, visszatérünk a nyugtalan, zaklatott életmódhoz, vagy képesek leszünk humánusabb ütemben és térben élni? Pótolni akarjuk az elveszített időt a konzumizmus terén, vagy megtanuljuk, hogy lehetséges csak az alapvető dolgokat birtokolva is boldogan élni? Folytatni fogjuk a féktelen versenyt, hogy ki szennyezi jobban a világot, vagy megengedjük a bolygónak, hogy megpihenjen? Nem lehetséges olyan ökológiai közömbösség a világjárvány után, mint amilyet az éghajlati csúcstalálkozón továbbra is tapasztalunk. Ezenkívül, a növekvő szegénység helyzetében, mint katolikusnak, továbbra is nagylelkűen kell reagálnunk. Általában véve, adjuk ki magunkból a legtöbbet a szélsőséges helyzetekben. Nagyon hiszek ebben. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy szolidaritásra, testvériségre, szeretetre és imára hívjam. Hiszünk Istenben, aki mellettünk áll az utunkon, bár ha nehéz is, mint manapság. Ezért szeretnék emlékezni arra a képre, amint Ferenc pápa egyedül imádkozik a Szent Péter-téren, de a világ minden táján sok ember kíséri.
Forrás: Alfa y Omega
ANS-Róma/Szaléziak.HU
