A marseille-i kollégium növendékei minden évben elkirándultak Olive úr villájához, aki kiváló szalézi munkatárs volt, továbbá mindig nagyvonalúan támogatta Don Bosco tevékenységét. Ilyen alkalmakkor az édesapa és az édesanya a szaléziaknak, gyermekeik pedig az ifjaknak szolgáltak fel az asztalnál. Ezenkívül még a tombolát is előkészítették, melyben mindenkinek megvolt a saját száma, s így mindenki nyert valamilyen kisebb tárgyat, ily módon ajándékozták például kocsijukat a Szent Leó Oratóriumnak.
Az 1884-es kirándulás alkalmával, amikor Don Bosco éppen Marseille-ben tartózkodott, egy kedves epizód zajlott le. Míg a gyerekek a kertben játszottak, egy ziháló cselédlány szaladt oda Olive asszonyhoz:
– A gyerekek játék közben lyukat ütöttek a fazékon, s a leves kezd kicsurogni. Sehogy sem sikerül benntartani. Nem tudunk majd levest felszolgálni!
Az úrnőnek, aki nagyon bízott Don Boscóban, hirtelen támadt egy ötlete. Odahívatta magához a gyerekeket, s azt mondta:
– Figyeljetek rám, ha szeretnétek levest enni, akkor térdeljetek le, és mondjatok el egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dícsőséget Don Bosco közbenjárását kérve, hogy foltozza be a fazekat!
A gyerekek engedelmeskedtek, s a csurgás azon nyomban megszűnt. Mindez tény. Ám Don Bosco, ha felelevítették neki a történteket, nevetésben tört ki, s így szólt:
–Don Boscót ezentúl a fazekak védőszentjének fogják nevezni.
(vö. Memorie Biografiche, XVII. 56.)
Szaléziak.HU
