Ferenc pápa a fiatalok imavirrasztásán Lisszabonban
2023-08-06 Vasárnap | #Egyház | ARCHIVÁLT
Szombaton este kilenckor kezdődött a portugál főváros Tejo parkjában az ifjúsági világtalálkozó egyik csúcseseménye, a virrasztás. Ferenc pápa ismét félretette az előre megírt beszédet és rögtönözve szólt a fiatalokhoz Szűz Mária sietségét elemezve: Mária siet, mert kettős öröm táplálja, Erzsébet és a saját áldottsága. Nekünk is szükségünk van arra, hogy felfedezzük örömünk gyökereit, és hogy eltökélt akarattal induljunk útnak a találkozások felé, s ha elesünk, keljünk fel újból.
Ferenc pápa beszéde kezdetén megköszönte a fiataloknak, hogy oly sokat utaztak és eljöttek ide a találkozóra. Szűz Máriának is utaznia kellett, hogy meglátogassa Erzsébetet, ahogy a világtalálkozó evangéliuma mondja: „Felkelt és sietve elindult” (Lk 1,39. De meg kell kérdezni: Miért is kel fel Mária és megy sietve az unokatestvéréhez? Persze, mert éppen most tudta meg, hogy unokatestvére áldott állapotú, de ő is az! Akkor hát miért is kellene elmennie, hiszen az angyal nem kérte ezt tőle, de Erzsébet sem és senki más? Mária azonban nem kérésre és nem kötelességből cselekszik. Mária egyszerűen azért megy, mert szeret, és „aki szeret, az repül, boldogan fut” – idézett a pápa a Krisztus követése híres könyvéből (III,5).
Az öröm missziós, továbbadásra vár
Ezt teszi velünk a szeretet. Mária öröme kettős: éppen most kapta meg az angyal üzenetét, hogy fogadja be a Megváltót, és azt az üzenetet is, hogy unokatestvére áldott állapotú. Érdekes tehát, mert ahelyett, hogy önmagára gondolna, a másikra gondol. Miért is? Mert az öröm missziós, az öröm nem egyvalakié, hanem arra szolgál, hogy elvigyen valamit. A Szentatya megkérdezte: Ti, akik itt vagytok, azért jöttetek ide, hogy találkozzatok egymással, hogy rátaláljatok Krisztus üzenetére, hogy megtaláljátok az élet szép értelmét, hogy aztán megtartsátok magatoknak, vagy pedig elvigyétek másoknak? Mit gondoltok erről? Minthogy nem hallotta a pápa a fiatalok válaszát, így szólt: „Nem hallom”, majd maga válaszolt így: Arra van, hogy elvigyük másoknak, mert az öröm missziós! Ismételjük el együtt! – kérte a pápa: Az öröm missziós! És ezért ezt az örömet másoknak is elvisszük.
Örömeiknek gyökerei vannak, úgy kaptuk azokat
Ám ezt az örömet, amiben részesültünk, mások készítettek számunkra, hogy fogadjuk el – folytatta a pápa. Most pedig tekintsünk vissza mindarra, amit kaptunk, mert mindez örömre hangolta a szívünket. Ha visszatekintünk, olyan embereket látunk, akik fénysugárrá lettek az életünkben: szülők, nagyszülők, barátok, papok, szerzetesek, katekéták, animátorok, tanárok… Olyanok ők, mint a mi örömünk gyökerei. Most tartsunk egy kis csendet, és mindenki gondoljon azokra, akik adtak valamit az életnek, akik olyanok, mint az öröm gyökerei. Rövid csend után a Szentatya megkérdezte: Na, rátaláltatok? Találtatok arcokat, történeteket? Az örömet, amely ezeken a gyökereken keresztül jött, nekünk tovább kell adnunk, mert az örömeinknek gyökerei vannak. Ehhez hasonlóan mi is lehetünk mások örömének gyökerei. Nem arról van szó, hogy múló örömet vigyünk, a pillanat örömét, hanem hogy olyan örömet vigyünk, amely gyökereket teremt. Kérdezem magamtól: Hogyan lehetünk az öröm gyökereivé?
Az örömöt keresni kell, fel kell fedezni!
Válaszában a pápa megállapította: Az öröm nem zárt könyvtárban található – még ha tanulni kell is! – mert másutt van, de nem tartják zár alatt. Az örömöt keresni kell, fel kell fedezni! Fel kell fedeznünk a másokkal folytatott párbeszédben, melyben át kell adni a megkapott öröm gyökereit. Néha fárasztó ez - mondta, majd újból kérdezett Ferenc pápa: Fáradoztok ezért olykor? Gondoljátok csak meg, mi történik, ha fáradt az ember: Nem akar semmit, ahogy mondják, bedobja a törülközőt, mert nem akar továbbmenni, aztán feladja, abbahagyja az utat. Ti elhiszitek azt, hogy az az ember, aki elesik az életben, aki tévedett, aki súlyos hibákat is követett el, akkor annak vége van? Nem! De mit is kell tenni ilyenkor? Felkelni! Ezen a ponton a pápa egy szép emléket osztott meg ajándékul a fiatalokkal: Az alpesi embereknek, akik szeretnek hegyet mászni, van egy nagyon szép daluk, ami így hangzik: „A hegymászás művészetében – a hegyen – nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem, hogy ne maradjon elesve!” Ez szép! – állapította meg a pápa, majd hozzátette: Akik a földön maradnak, azok már nyugdíjba mentek ebből az életből és elzárkóznak a remények és vágyak elől és maradnak a földön. De amikor látjuk, hogy valaki, egy barátunk elesett, mit is tegyünk? Emeljük fel! Figyeljétek csak meg! – kérte a pápa. Ha valakinek segíteni kell és fel kell emelni a földről, milyen gesztust tesz az ember eközben: Rátekint fölülről lefelé. Ez egyetlen alkalom, az egyetlen pillanat, amikor jogos „lenézni” egy embert, azért, hogy segítsünk neki felkelni. De hányszor és hányszor látunk embereket, akik így néznek ránk, a vállunk fölött, fölülről lefelé. Ez szomorú dolog. Az egyetlen mód, az egyetlen olyan helyzet, amelyben szabad „lenézni” egy embert, mondjátok ti is: Hogy segítsünk neki felkelni.
Szükségünk van az állandó gyakorlásra
Nos, ez egy kis utazás, a gyaloglás állandósága. Az életben azonban, ahhoz hogy megtegyük a dolgainkat, szükség van arra, hogy edződjünk a járásban. Néha nincs kedvünk járni, nincs kedvünk fáradozni, puskázunk a vizsgákon, mert nincs kedvünk tanulni és nem érünk el eredményt. Nem tudom, szeretitek-e a focit? – kérdezte a pápa – mert én szeretem. De mi is áll egy gól mögött? Sok edzés. Mi áll az eredmény mögött? Sok edzés. Az életben az ember nem mindig teheti azt, amit akar, hanem amire a hivatás indít bennünket belülről, hiszen mindenkinek van saját hivatása. Tehát járni. Ha pedig elesek, felkelek, vagy valaki segít felkelni, hogy ne maradjak a földön. Ezért edzem magam, hogy járjak. Mindez lehetséges, de nem azért, mert egy tanfolyamra járunk, valójában ilyen nincs is az életben, mely megtanítana járni az életben, hanem ezt úgy tanuljuk, tanuljuk a szülőktől, tanuljuk a nagyszülőktől, tanuljuk a barátoktól, egymás kezébe kapaszkodva. Az életben tanul az ember, ez pedig a járás begyakorlása.
Az életben csak egyetlen dolog ingyenes: Jézus szeretete!
Rátok hagyom ezeket az gondolatokat: Járjatok és ha elestek, keljetek fel újból, járjatok céltudatosan és gyakoroljatok az élet minden napján. Az életben semmi sincs ingyen, mindenért fizetni kell. Csak egy dolog ingyenes: Jézus szeretete! Tehát ezzel az ingyenes ajándékunkkal - Jézus szeretetével – és a járás vágyával járjunk reményben, tekintsünk gyökereinkre és haladjunk előre, félelem nélkül. Ne féljetek, Köszönöm! Ciaó! – köszönt el végül Ferenc pápa a fiataloktól a portugál főváros Tejo parkjában, ahol a szombat esti imavirrasztást tartották.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
