Főoldal / Magyar Tartomány / Szaléz gondolatok Szűz Máriáról 3.
Szaléz gondolatok Szűz Máriáról 3.
2023-10-24 Kedd | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Szűz Mária • elmélkedés •
Mária szegénységéről elmélkedve Egidio Viganò, korábbi rendfőnökünk úgy véli, hogy az Isten kedvencei azok, akik a társadalom szegényei. Isten megtestesülésében, illetve Isten emberré válásának történetében nyilvánvaló, hogy az Istenfia születése szegény körülmények között zajlott: amikor megszületett, anyja „jászolba fektette”. Ebből a szegénységből keletkezett az üdvösség gazdagsága, a szegények igehirdetése.
Az angyal így köszöntötte Máriát: „kegyelemmel teljes”; Jézus után a boldogság lelkületének legcsodálatraméltóbb példaképe Mária. A szíve mindig telve volt örömmel, még akkor is, ha sokat kellett szenvednie: „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2, 35). Mária boldog és áldott volt, mert mindig „szegény”. Ő volt az, aki Betlehemben jászolba fektette a gyermek Jézust. Ez nem úgy történt, mintha idegenkedés, vagyis az utálkozás gesztusa lett volna akár a Szűzanya részéről, akár Szent József részéről, hanem inkább az anyaság örömének kiáradása - függetlenül a körülmények szegényességétől.
Mária boldogsága növekedett, amikor a pásztorok meglátogatták. A pásztoroknak, a szegényeknek az Úr angyala jelentette az üdvösség nagy eseményét: „Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk 2, 12).
Mária Jeruzsálembe vitte a gyermeket, hogy a templomban felajánlja őt az Úrnak, és magával vitte az áldozatot, a szegények felajánlását: „az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát. (Lk 2, 24) Itt is csodálkozott Isten megnyilvánulásán, bár szerény áldozatot mutatott be.
Mindenről, amit Mária hallott, először a pásztoroktól, most pedig az idős Simeontól és Annától, elgondolkodott a szívében. „Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.” (Lk 2, 19). Olyan elmélkedés volt ez, amely soha nem azt juttatta eszébe, hogy valamiképpen változtasson életmódján és környezetének szerény mivoltán, amire kifejezetten Isten kiválasztottjaként tekintett. Úgy érezte, hogy Józseffel együtt az a feladata, hogy szegénységben nevelje fel Jézust Názáretben.
Názáret önmagában nem volt nagy, jelentős hely. „Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere és győződjél meg róla!” – felelte Fülöp.” (Jn 1, 46) József úgy tartotta el a kis családot, hogy asztalosként dolgozott; igaz ember volt és Máriával együtt megtapasztalta a szegények boldogságát az Isten országának reményében. Isten választása Mária és József személyére esett, s ebben mutatkozik meg nagyon világosan az üdvösség terve: Isten országa a szegények révén valósul meg; vagyis a Fiú megtestesülésében: „Szegénnyé lett, hogy szegénységével gazdagítson minket. (2Kor 8,9)
Jézus legnagyobb emberi szegénységének pillanatában, a kereszten, szinte mezítelenül, a halál gyötrelmében Mária nem földi javakat kap örökségül, hanem egyetemes anyaságot a világ üdvösségére. „Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad!” (Jn 19,27)
Így mint az „Úr szolgálóleánya”, azé, akit most teljes szegénységben szegeztek a keresztre, mindenki Anyja lett az új húsvéti eseményeken, amelyekben részesült mennybevitele által. Innentől kezdve Mária évszázadokon át gyakorolja anyaságát, különösen a szegények javára. Emlékezhetünk a guadalupei, lourdes-i és fatimai megjelenésekre, ahol szegényeknek jelent meg. Ha megnézzük a saját karizmánkat, láthatjuk, hogy Becchibe (a „szalézi Betlehembe”) egy szegény családhoz ment, hogy megkeresse a szegény fiatalt, Bosco Jánost.
„Az Egyház szeretetét, amely elsősorban a szegényeknek szól, csodálatosan fogalmazza meg Mária Magnificatja. A szövetség Istene, akiről a názáreti Szűz szívének ösztönzésére oly csodálatosan énekelt, ugyanaz, aki „letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte”, aki „az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el”, aki „szétszórta a szívükben gőgösöket” és akinek irgalma „az istenfélőkkel marad”. Az Egyház tudatában van annak – és korunk különös módon megszilárdítja ebben –, hogy a Magnificat e két elemét nemcsak hogy nem lehet szétválasztani, hanem gondosan meg kell védeni, hangsúlyozva az élő Isten ama szavainak fontosságát, amelyek a „szegényekről” és a „szegények védelméről” szólnak. Itt olyan témákról és problémákról van szó, amelyek szoros összefüggésben vannak a szabadság és a felszabadítás keresztény értelmezésével. „Mária teljes alázatossággal Istenhez kapcsolódva, hitének minden lendületével feléje fordulva, Fiával együtt a legtökéletesebb példaképe az emberiség és az egész világmindenség szabadságának és felszabadulásának. Az Egyháznak Máriára, anyjára és példaképére kell néznie, hogy küldetését annak teljes terjedelmében megérthesse.”. (Redemptoris Mater 37)
Ma a korszakalkotó változások idejében élünk, s ez egyre erősebb küldetéstudatra kötelez bennünket.
Mária az, akire bíztuk szalézi küldetésünket, hogy anyaként és tanítóként kísérjen minket. Kérjük, hogy segítsen abban, hogy a karizmánkhoz hűek maradjunk, hogy a szegénység melletti tanúságtételünkkel adjuk tovább a fiataloknak, különösen a szegényeknek az evangélium felszabadító nagy üzenetét! A Szűzanya közbenjárására és vezetésére engedje az Úr, hogy Don Bosco, a nevelő, aki szegény és vállalkozó szellemű volt, legyen mindig a mi példaképünk!
P. Derosi Raja SDB - Szaléziak.HU
