Főoldal / Szalézi világ / Szent József és a kolostor szamara
Szent József és a kolostor szamara
2021-03-09 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
adomány • történet • Szent József •
A következő történet valahol a Közel-Keleten esett meg. Nagyon fiatal szerzetesnővérekből álló közösség valóban élte a szegénység fogadalmát. A gondozott kolostorkertben mindent megtermeltek, amire szükségük volt. Lehetővé tette számukra, hogy megfelelő módon táplálkozzanak és biztosítsanak maguknak mindent, ami a megélhetésükhöz szükséges és nélkülözhetetlen volt. Elmentek a városba hogy a babot, paradicsomot, hagymát, burgonyát, salátát, paprikát eladják a városi piacon.
Mivel túl szegények voltak és nem volt kocsijuk, gyalog vitték a kosarakat a piacra, pedig a kolostor meglehetősen messze volt a várostól.
Egy nap arra jutottak, hogy jó lenne egy szamár a szállításhoz. Úgy döntöttek, hogy ennek érdekében kilencedbe kezdenek Szent Józsefhez.
Hogy ne merüljön fel semmi kétség a felől, mit is kérnek, a kolostor legtöbb művészi érzékkel rendelkező nővére rajzolt egy szamarat, és a rajzot a kápolnában lévő Szent József szobor talapzatára erősítette.
Kilenc napon át minden reggel és minden este a Laudes és a Vesperás végén egy kis imát adtak hozzá a kötelező imádsághoz: „Szent József, te odafigyeltél názáreti családod igényeire, lásd nehézségünket és szerezz nekünk egy szamarat, amely segítene a zöldségeket eljuttatni a piacra!”
Kilencedik napon reggel megszólalt a csengő a kolostor ajtajánál. A portaszolgálatos nővér kinyitotta az ajtót: egy gazda állt ott a közeli birtokról. Kötelet tartott a kezében, a kötél végén pedig egy gyönyörű, szelíd és türelmes tekintetű szürke szamár volt.
- Ha akarjátok, nővérek, és ha szükségetek van rá, akkor nektek adom a szamarat - mondta a gazda.
Az apáca nem hitt a szemének és a fülének. Hálásan megköszönte. „De - folytatta a nagylelkű szomszéd - ennek a szamárnak van egy hibája: hiányzik a farka. Így született. Nem túl esztétikus. De ez nem akadályozza meg abban, hogy engedelmes és erős legyen.”
Az apáca sietett kijelenteni, hogy sem ő sem a közössége nem lát semmi rosszat ebben a kis fogyatékosságban, és hogy befogadják a szamarat a kolostor "novíciusának".
Öröm és csodálkozás robbant ki Szent József válaszától. „Köszönjük, Szent József. Ajándékodat nagy tisztelettel kezeljük!”
Teltek a napok. A szamár nagyon engedelmes és nagyon bátor volt, örökbefogadó családja pedig nagyon örült neki.
Egyik reggel a művész nővér hirtelen rájött, hogy nem vette le a papírdarabot, amelyet a kilenced elején a Szent József-szobor lábához tett. Pedig már nem volt szükség rá.
Amikor kinyitotta a papírlapot, hogy emlékeibe idézze a három héttel korábban készített rajzot, úgy elöntötték az érzelmek, hogy alig kapott levegőt: nagy sietségében ugyanis elfelejtett farkat rajzolni a szamárnak ...
Azon a napon a nővérek megértették, hogy az Úr mindenre odafigyel, és nincs hiányában a humornak.
Don Bruno Ferrero SDB „jóéjszakátja”
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
