Főoldal / Szalézi világ / Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 11.
Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 11.
2025-10-11 Szombat | #Szalézi világ
szentté avatás • FMA •
Maria nővér minden napja mérhetetlen ajándék volt mások számára. Semmit sem kímélt: idejét, erejét, energiáját, sőt egészségét is a misszió rendelkezésére bocsátotta.
Egy feltételek nélkül odaadott élet
Maria nővér úgy élt, mint aki tudja, hogy nincs semmije: teljes egészében Istené volt, és ezért teljes egészében másoké is. „Nincs másom, amit adhatnék, csak magamat” – ismételgette egyszerűen, és ezt lenyűgöző következetességgel tette.
Nővértársai számára állandó példakép volt. Nem volt természeténél fogva kedves: időnként előtört határozott temperamentuma, de ezt gyorsan anyai helyreigazítássá, bátorítássá és humorrá alakította át. „Nem vagyok jó, de szent akarok lenni” – mondta lefegyverző őszinteséggel.
A szalézi testvérek is megtapasztalták közelségét. A fáradtság és csüggedtség pillanataiban mindig a megfelelő szavakat találta számukra. Képes volt mosolyogni, vidám megjegyzéseket tenni, de határozottan figyelmeztetni is, ha látta, hogy a misszió veszélybe kerül. Valaki úgy jellemezte, hogy „ő volt a misszionárius, aki összetartotta a vikariátust”.
Életét egyedülálló egyensúly jellemezte: a fáradhatatlan munka és a mély ima ötvözete. Órákat tudott tölteni a betegek gondozásával, majd utána azonnal letérdelt a tabernákulum elé, anélkül, hogy panaszkodott volna. Szalézi vidámsága még a legnehezebb pillanatokban is megmutatkozott: szeretett énekelni a gyerekekkel, kis ünnepségeket szervezni, és mosolyogni az emberekre még akkor is, amikor teste kimerült volt. Gyakran mondta: "A gyerekeket vidámsággal kell szentté tenni, nem félelemmel."
Mária nővér anyasága mindenkire kiterjedt, akivel találkozott. Nem volt ritka látni, ahogy üdvözli az eltévedt utazókat, az arra járó katonákat, az egyedülálló anyákat, akik gyermekeiket cipelik. Senkit sem utasított el: mindenkinek meleg ételt, kedves szót, rögtönzött ágyat ajánlott fel.
Érzékelhető volt benne a szalézi lelkiség mélysége: a teljes önátadás, az áldozathozatal öröme, a kicsik és a legutolsók iránti különös figyelem. A hősiességet nem rendkívüli gesztusként élte meg, hanem mindennapok egyszerű részeként. "Erősségének titka - írták nővértársai -, az Istennel való állandó egység volt." Még az álmatlan éjszakákon is, a betegek sikolyai vagy az újszülöttek sírása közepette is, megtalálta a módját, hogy Üdvözlégy Máriákat suttogjon, mint egy anya, aki altatódalt énekel.
Így nap mint nap Mária nővér úgy fogyasztotta el az életét, mint egy gyertya, melyet égve hagytak, hogy fényt adjon. Ő volt az a misszionárius, aki mindenkivel éreztette az anyai simogatást, saját magában láthatóvá téve Isten gyengédségét.
Folytatjuk…
P. Alessandro Barelli SDB/Szaléziak.HU
