Főoldal / Magyar Tartomány / Történetek a szétszóratás idejéből – De hová tűnt a tartományfőnök?
Történetek a szétszóratás idejéből – De hová tűnt a tartományfőnök?
2020-06-16 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Sellye Vincét a szétszóratás „előestéjén”, 1948-ban nevezte ki Pietro Ricaldone rendfőnök a magyar szaléziak élére tartományfőnöknek. Pont akkor, amikor államosították a szerzetesrendek-vezette iskolákat, elvették a diákszállókat, kollégiumokat, műhelyeket, még az oratóriumoknak szánt helyiségeket is lefoglalták.
P. Sellye Vince 1948. augusztus 4-én kelt levelében ezt írja Ricaldone rendfőnöknek: „A katolikus iskolák és nevelési intézmények bekebelezését követően kérelemmel fordultunk a Népjóléti Minisztériumhoz (ez látja el a szegényeket, árvákat és elhagyottakat), hogy időlegesen elkerülhessük intézményeink államosítását. Még csak az eljárás kezdetén vagyunk” – de mindhiába.
A kommunista nyomás valóságát és a szerzetesek kitelepítésére vonatkozó vészjósló híreket Don Bosco 15 évesen elhunyt szentéletű tanítványa, Savio Domonkos boldoggáavatása enyhítette némileg. 1950. március 5-én huszonötezer szalézi intézeti és oratóriumi növendék előtt emelte XII. Piusz pápa a boldogok sorába az egyszerű falusi kovácsmester fiát.
1950. június 13-án reggel Sellye Vince tartományfőnök, előzetes megbeszélés nélkül, útitáskával a kezében belépett Ádám László rendtársához, s a nyakába borulva, csak ennyit mondott: „Vezesse a tartományt!” Másnap, június 14-én tiltott határátlépési kísérlet és valutarejtegetés vádjával börtönbe került. Elege lett, amikor két nappal korábban egy jóakaró MÁV-tisztviselő bizalmasan figyelmeztette, hogy a közeli napokban kezdődik a püspökök, kanonokok, tartományfőnökök és rendfőnökök összeszedése, amit egy ÁVH-s barátja árult el neki. Még azt is tanácsolta, hogy a leghelyesebb külföldre távozni ilyenkor. Sellye Vincét nem érte váratlanul a hír; ekkorra több rendtársa jelezte neki a disszidálási szándékát, és tudott arról is, hogy Szombathelyen a ferencesek már hazaküldték a teológusaikat, Cegléden az apácákat összeköltöztették és a legtöbb helyen csomagolnak.
Ádám atya megdöbbenten s értetlenül állt. Csak később tudta meg, hogy előzőleg mi történt: Sellye Vince tartományfőnök egy rémhír áldozata lett. Egykori esztergomi érettségiző társa, dr. Fejérváry László MÁV tanácsos, meg a Clarisseum közelében lakó Halmos László MÁV főintéző azzal a rémhírrel lepték meg, hogy készen áll egy hosszú szerelvény, s viszik a püspököket és a szerzetes főnököket deportálásra.... Sellye csak sógorával, meg néhány bizlmasával közölte disszidálási tervét. Ádám Lászlóval csak egy Győrből küldött képeslapon tudatta: „Utazok!...”
Kőszegen, az Irottkőnél fogták el. Bőröndjében reverendát, idegen valutát, meg kötelet találtak. Ijedtében azt mondta, hogy a kis misszionárius rokonát szándékozik meglátogatni. Dr. Fejérváry már június 14-én este érdeklődött utána.... Harmadnap dr. Altorjay ügyvéd jelentkezett Ádám Lászlónál, hogy Sellye Vince őt kérte fel védőügyvédül, s kizsarolt tőle ötezer forintot azzal, hogyhát kenni kell...
A BM és az ÁVH a kiürítendő rendházakról, az ott tartózkodó szerzetesekről pontos listát készített névre szóló kiutasítási határozatokkal. A folyamat irányítója a lakatos végzettségű Veres József, a BM főosztályvezetője, később államtitkára volt. A nyomásgyakorlás következő lépéseként június 18-19. éjjelén újabb kitelepítés történt, amelynek célja a megfélemlítés mellett a püspöki kart rábírni az állammal való tárgyalásokra.
A szalézi tartományfőnököt ezekben a napokban éppen kihallgatták.
A szerzeteselöljárók közül elsőként elítélt Sellye Vince három év hat hónap börtönt kapott tiltott határátlépés vétsége és fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés bűntette miatt (Sellye bűnjeljegyzékén mindössze 6 kanadai dollár és 91 USA dollár szerepelt). A budapesti büntető törvényszék 1950. augusztus 17-i ítéletében mellékbüntetésként nyolcévi hivatalvesztéssel és politikai jogainak felfüggesztésével is sújtotta. Az ítélet indoklása egyszerre volt árulkodó és sokatmondó: „Nyomatékosan sulyosbító körülményt képez vádlott magas műveltsége, vezető egyházi hivatala. A szalézi rend tartományfőnöke, főpap, kinek szavára és cselekedetére az alsópapság minden tagja és a hívők tömege figyel. Látnia és hirdetnie kellett volna, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya minden polgár számára biztosítja a teljes lelkiismereti szabadságot… Súlyosbítja cselekményét az is, hogy szökési kísérletét akkor követte el, amikor a dolgozó néphez hűséges papok már megindították mozgalmukat a kormány és az egyház megegyezése érdekében.”
Források:
JEGYZETEK A MAGYARORSZÁGI SZALÉZI RENDTARTOMÁNY FEJLŐDÉSÉRŐL a kezdetektől (1913) a noviciátus újra megnyitásáig a kommunista rendszer bukása után (1991) - kézirat
P. Ádám László SDB „Carmen Miserabile” - kézirat
B. Varga Judit „Kényszer ellenére” (az Új Ember Kiadó és Don Bosco Szalézi Társasága közös kiadásában, Budapest, 2016)
Szaléziak.HU
