Főoldal / Magyar Tartomány / Visszatekintés – Külső előkészületek az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra
Visszatekintés – Külső előkészületek az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra
2021-07-06 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Az előkelő külföldi és idegen vendégekre való tekintettel budapesti szalézi házakat külsőleg és belsőleg méltóképen rendbe kellett hozni. Súlyos összegekbe került pl. a központi háznak – akkor ez a Clarisseum volt – tatarozása és festése. A szalézi munkatársak nagylelkű közreműködése részben már is törölte az anyagi kiadásokat. A szobák hiánya miatt a növendékek hálóit függönyökkel elválasztható cellákkal látták el. A cellákat az éjjeli pihenésre szükséges ágyfelszereléssel, lavórokkal s egyéb köztisztasági cikkekkel szerelték fel. Az intézetek igazgatói minden lehetőt elkövettek, hogy a kedves vendégek semmiben hiányt ne szenvedjenek. Az előkelőbb vendégek részére a rendtársak felajánlották magánszobáikat is, ők maguk pedig a kongresszus ideje alatt a háznak valamelyik zugában húzták meg magukat.
A szalézi munkatársak tevékenysége
Ha a munkatársak valamikor megérdemelték ezt a Don Boscótól alkalmazott nevet, megérdemelték ezt százszorosán ezekben a nehéz napokban, amikor a szaléziak kizárólag az ő közreműködésükkel tehették meg mindazt, amit tenni kötelességük volt. Valóságos versengés indult meg a jobbmódú és egyszerű munkatársak közt egyaránt, hogy a lehetőség szerint náluk is helyezzenek el valakit az intézetek vendégei közül. Akik ezt nem tehették, a módjukban álló eszközökkel siettek az egyes intézetek vezetőinek segítségére. Valamennyien azonban csodálatraméltó buzgóságot fejtettek ki a magyaros vendégszeretet és jószívűség gyakorlásában.
A rákospalotai gazdák kocsiszámra menő mennyiségben adták oda a népművészet remekeivel ékesített ágyneműiket. Az ebédlői felszereléseket különböző munkatársak ajánlották fel. Egy magát megnevezni nem akaró munkatársnőnk sok hónapi munkával 44 papi karing és 40 ministránsruha (szoknya, karing és gallér) varrását, azoknak csipkeanyaggal való díszítését végezte. Bámulatos önzetlenség és hősiesség! Az a sok dicséret, amit „kis bíborosaink” a kongresszuson kaptak, szálljon Isten áldásával őrá. Az ezekhez szükséges anyagot a rákospalotai és óbudai munkatársak szerezték be. Hálás megemlékezéssel kell elkönyvelnünk azt a nagylelkű gondoskodást is, amivel az ünnepségek mindenegyes napjának torta- és süteménykészletét vendégeink számára felajánlani szívesek voltak.
Egy másik munkatársi család egyévi munkával felszerelte a kongresszus alkalmával használatos eucharisztikus szimbólumokkal díszített oltárterítőkkel és csipkedíszekkel oltárainkat.
Az újpesti munkatársak csoportja ugyancsak felszerelte a Jézus Szíve otthont a szükséges ágyneművel, ebédlői felszereléssel és áldozatos munkával az istentiszteletre szükséges albákkal, karingekkel, kehelytörlőkkel. A ház vendégeit a sajátkezűleg művészi kivitelben elkészített könyvjelzőkkel, „Budapest — 1938” — Eucharisztikus Világkongresszus — 1938.”-díszítésekkel ellátott pohárkendőkkel ajándékozta meg.
Ugyanilyen nagylelkűségről tett tanúságot az óbudai munkatársak csoportja is.
Se vége, se hossza nem lenne, ha itt megörökítenénk mindazokat a szolgálatokat, amelyek bár kisebbek, de igen értékesek voltak. Hiszen jó munkatársaink nem is az emberek dicséretéért tették mindezt. Ha az édes Üdvözítő a jó szívvel felajánlott pohár vízért a mennyországot ígéri, mennyivel inkább lesz nagylelkű és bőkezű a mi jóságos munkatársainkkal szemben, akik az ő diadalútjának sikeréért saját áldozatosságukkal és lemondásukkal járultak hozzá! Az Eucharisztikus Krisztus Király zárja őket örökre Szentséges Szívébe.
Vendégeink
A nagyszabású előkészület nem volt hiábavaló. A sohasem látott fényes ünnepségekre igen sok és kiváló vendég érkezett.
A legkedvesebb vendégünk Ricaldone Péter, a Szalézi Társaság egyetemes rendfőnöke volt. Az ő fogadására mind annyian nagy lelkesedéssel készültünk. A rákospalotai és újpesti ifjúság lelkes örömmel tanulta a pattogó ritmusú magyar-olasz szövegű üdvözlő dalt, valamint azt az olasz nyelvű üdvözlő szavaló kórust, mellyel rendfőnök urunknak oly nagy örömet és meglepetést szereztek.
Május 23-a forgalmas nap volt. Még a délelőtt folyamán expressz levélben arról értesítik tartományfőnök urunkat, hogy a várva-várt nagy vendég, a megjelölt időpont helyett két órával később — este 11 órakor érkezik.
Erre való tekintettel a fogadás majdnem elmaradt, de a lelkesedést már nem lehetett elfojtani. Az újpesti intézet elöljárói, növendékei, munkatársai zárt menetben — körülbelül ötszázan — vonultak át a Clarisseumba, ahol a zászlódíszbe öltözött udvaron már gyülekeztek az ifjúsági alakulatok: oratórium, szívgárda, farkaskölykök, cserkészek. A hirtelen támadt záporeső sem tudta szétzavarni a lelkes ünneplő tömeget. Az eső elől az intézet előcsarnokába menekültek, ahol a zenekar kíséretével újra átgyakorolták az ének-számokat és a szavalókórust. A háromórás várokozás unalom nélkül repült el. A rendfőnök úr érkezése előtt negyedórával csodálatosan kiderült az ég s valamennyien örömujjongással kivonultak a ház udvarára. Alig sikerült rendbe fejlődni, berobogott az első, majd a második gépkocsi s benne a főkáptalani tagok kíséretében Don Bosco negyedik utóda: Ricaldone Péter rendfőnök úr.
Óriási éljenzés, tapsvihar közepette száll ki a Don - mosollyal az arcán a jóságos atya. Lelkes egymásutánban peregnek le a fogadtatás számai: kongresszusi himnusz, a tartományfőnök úr üdvözlő szavai, a köszöntő dal, az üdvözlő szavalókórus.
A rendfőnök úr szeretetteljes atyai szavakkal köszöni meg a fogadtatást, valamint a várakozással járó áldozatot. „A tapasztalt szeretet, a rajongás, az olasz nyelven elhangzott köszöntések elfeledtették velem, hogy nem a torinói anyaházban vagyok” — mondotta aranyos mosollyal az arcán. Valamennyien Don Boscót véltük látni, annyira egyezett az ő személye a lelkűnkben élő Don Bosco képével. Az idő már éjfélre jár, de valamennyien a boldogság és öröm érzésével tértek vissza otthonukba, mert láthatták a jóságos atyát, aki búcsúzásul a Segítő Szűzanya áldását adta fiaira.
Másnap, a Segítő Szűzanya ünnepén a hívek zsúfolásig megtöltötték a rendfőnök úr 7 órakor mondott miséje alatt a templomot. A szentmisén az ünneplő Segítő Szűz Mária leánykongregáció énekkara énekelt. A napot felejthetetlenné teszi a kápolnában ritkán látott nagyszámú szentáldozás s a rendfőnök úrnak mise végén mondott szaval. A megható szavak után a jóságos atya a Segítő Szűzanya áldását adta az összes jelenlévő és távollévő szalézi munkatársakra, magyar hazánkra, hogy — szavai szerint — Mária országa újra nagy legyen, méltó fiainak lelki nagyságához. A jelenlevők keblét a meghatottság érzései némították el. Sokan hangos zokogásban törtek ki.
A Rendfőnök úr a nap folyamán a hivatalos látogatásokat végezte el, majd megtekintette a budapesti Mezőgazda- sági Múzeumot. Érdekelte őt azért, mert minden időben, de főképen, mint a káptalan tagja, majd mint rendfőnök, igen nagy gondot fordított a mezőgazdasági iskolák fejlesztésére. Ezt a törekvését fényes eredmények koronázták: nagyszabású mezőgazdasági mintaiskolák és mezőgazdasági középiskolák dicsérik szakértő tevékenységét. Országos sikere nyomán az olasz mezőgazdasági és erdőügyi miniszter az Aranycsillag érdemrenddel tűntette ki. A Rendfőnök úr a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban látottakról nagy lelkesedéssel nyilatkozott és úgy határozott, hogy a ritka értékekkel bíró intézmény megtekintésére és tanulmányozására az olasz szalézi mezőgazdasági iskolák vezetőit elküldi.
Látogatások
Itt tartózkodása folyamán látogatást tett nála dr. Hlond Ágoston, Lengyelország hercegprímása, a magyar szalézi rendtartománynak egykori tartományfőnöke gróf Keglevich Gábor vendéglátó gazdája és titkára Boleszláv Filipiák kíséretében.
Ugyancsak visszaadta látogatását dr. Schwarcz Gusztáv pápai prelátus, rákospalotai apátplébános is papjai kíséretében. Az érdemes prelátus ékes latin beszéddel köszöntötte a Rendfőnököt a plébánia területén fekvő intézetben, majd szívesen elbeszélgetett a kedves vendéggel.
További vendégek
Külföldi vendégeink közül elsősorban a szalézi főkáptalan tagjait, Tirone Péter, egyetemes lelkiigazgatót, Candela Antal, egyetemes iparügyi tanácsost kell megemlítenünk, akik az ünnepségek alkalmával tartományfőnök urunkkal együtt rendfőnök úr kíséretét képezték. Körünkben tisztelhettük továbbá Louis La Ravoire Morrow, a manilai apostoli delegátus személyes kiküldöttjét, Plywaczyk Szaniszló lengyel, Span János jugoszláv, Stuchly Ignác csehszlovák tartományfőnököt, Monsignor T. Celati, D. Elia kanonokokat, azonkívül több külföldi intézet igazgatóit, papjait és egyházmegyei papokat.
Hazai vendégek
A Clarisseumban a balassagyarmati intézet, Újpesten a gyulai intézet, Óbudán pedig a nyergesújfalui intézet elöljáróit, növendékeit, valamint a többi intézet elöljáróit és munkatársait fogadták be az Eucharisztikus Kongresszus alatt.
Szaléziak.HU
