Főoldal / Magyar Tartomány / Visszatekintés az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra
Visszatekintés az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra
2021-07-30 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A kis klérus - „a kis bíborosok” szereplését a kongresszus összes résztvevői megcsodálták. A rákospalotai intézet 40 tagú, valamint a balassagyarmati intézet 40 tagú csapatja a bíbor színű ruhában és sapkában, fehér kesztyűben a kongresszusnak mind az öt nagy manifesztációján megjelent a Hősök terén valamint a dunai körmeneten. A legátusi misén ezt a számot 120-ra emelte az esztergomtábori intézet 40 tagú festői csoportja. A fiúcskák fegyelmezett magaviseletét, a szereplésekre való alapos felkészültségét valamennyi résztvevő hangos dicsérete jutalmazta meg. A szaléziak és munkatársaik —, főképp, akik a ruhák elkészítésével beszédes tanúságot tettek a szentségi Jézus iránt való szeretetükről — szíve hangosan feldobogott, valahányszor a rádió bemondója és a nézőközönség a csodálkozás hangján emlegette a kis ministránsok pompás csoportját.
Teológusaink nemcsak a papi felvonulásokon vettek részt, hanem énekükkel aktívan hozzájárultak a legátusi mise énekének sikeréhez. Egyébként jelen voltak a szakosztálygyűléseken, s a kiváló előadók beszéde értékes tartalmával megtöltötték szívüket-lelküket. 27-én pedig a rendfőnök úrnak a Clarisseumban tartott szentmiséjén énekeltek.
Ricaldone Péter rendfőnök május 27-én délelőtt 11 órakor a nemzetközi missziós konferencián tartott előadást „Az Eucharisztia, mint a missziós buzgalom forrása” címen. A magasröptű beszéd első részében a magyar történelemmel bizonyítja, hogy a kereszténység örök táplálékából, az Eucharisztiából áradt az a heroikus erő, amellyel az ezer éves magyarság az alvilági ellenség erejével szemben nemcsak önmagát tudta fenntartani, hanem még meg is tudta védeni a művelt nyugatot a barbárok, a félhold és egyéb veszedelmekkel szemben. „Ez az isteni láng magyarázza meg az egyházmegyei és szerzetes papság hősies buzgalmát, a hívek nagy tettrekészségét... ugyanazoknak hűségét a pápához, a századok örök misszionáriusához, — a nagy nekibuzdulást a missziós mozgalom terén, amelynek eredményeképpen az Unió Cleri pro missionibus harcosainak száma 10 év alatt 3000-re szaporodott.” A beszéd második részében az Eucharisztiáról: a missziós hivatások forrásáról beszél. A mesteri felépítésű beszédet a hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta. Az olaszul nem értő hallgatók még a helyszínén magyar nyelvű fordításban kapták kézhez a rendfőnök beszédét, amit kiadóhivatalunk bárkinek kívánatra díjtalanul megküld.
Tartományfőnök urunk pedig május 28-án tartott előadást a magyar ifjúság missziós szakosztály gyűlésén: „Az Eucharisztia és a missziós hivatások” - címen. Ékes beszédét a Missziós Ifjúság május—júniusi számában közölte.
Említésre méltó azonkívül a Szalézi Műveknek a Karitász kiállításon való részvétele. A Károlyi-palota nagytermében láthatjuk a Szalézi Műveket, az apostoli lélekből fakadó karitászi tevékenység mesteri módon megszerkesztett kimutatását. A világ térképének közepén elhelyezett Segítő Szűz bazilikájából a természetfölötti világosság sugaraiként szalagok vezetnek a szalézi rendtartományok székhelyére — s ott számban feltüntetve látjuk az illető rendtartomány házainak, illetőleg szeretetműveinek számát. A világraszóló tevékenységet ábrázoló kép alatt a Társaság statisztikai kimutatását, oldalt pedig Don Bosco atyánknak két méteres mosolygó alakját.
Az ünnepségek befejezése után vendégeink legnagyobb megelégedéssel távoztak körünkből. A kongresszuson látott buzgóság, annak hatalmas méretei, a rendezés tökéletessége, az impozáns külsőségek, a tömeg fegyelmezettsége, de főképp a magyar lélek utolérhetetlen vendégszeretete lebilincselte a legközömbösebb lelkeket is. A Clarisseum vendégkönyvében megörökített emlék-gondolatokból a következőket közöljük: „La pietá Eucaristica che con fervore mirabile si irridia dalia nobile vostra Nazione nel mondo intero infiammi tut ti i figli di S. Giovanni Bosco. Solo la pietá Eucaristica, unendovi a Dió, vi unirá ai Superiori collá figliale ubbidienza, vi unirá ai giovani col lavoro san- tificato e generoso, vi unirá allé anime collo zelo che sa immolarsi anche con sacrifizi eroici. Maria Ausiliatrice ci in- segni a portare degnamente Gesü nei nostri cuori. — S. Giovanni Bosco, Apostolo della pietá Eucaristica, ci riempia dél suo zelo e ci renda degni suoi figli. — Budapest, 29. V. 1988. Sac. P. Rical- done.” (Az Oltáriszentség iránt való áhítat, mely oly csodálatos módon kisugárzik a ti nemes magyar népetekből, az egész világon gyújtsa lángra Bosco Szent János fiait. Egyedül az eucharisztikus áhítat, mivel Istennel egyesít, egyesít majd titeket elöljáróitokkal a gyermeki engedelmesség által a gondjaitokra bízott ifjúsággal a megszentelt és áldozatos munka által, a lelkekkel azzal a buzgósággal, mely a legnagyobb és hősies áldozatokkal is képes föláldozni magát. A Segítő Szűzanya tanítson meg minket méltóképpen szívünkben hordozni az ő Szent Fiát. Bosco Szent János az eucharisztikus áhítat apostola töltsön meg bennünket az ő buzgóságával és tegyen bennünket méltó fiaivá.) Továbbá: Hospitales sine murmurati- one, Sac. Balthassar Elia. A Szentírásnak eme rövid mondatával azt a tapasztalt nagylelkű vendéglátást akarta kifejezni, amit minden vendégünk és a kongresszuson minden jelenvolt idegen feldicsért. — Adja Isten, hogy mind az a sok áldás, mely vendégeinktől reánk szállt, Isten előtt kedves legyen.
Egyéb ünnepségek
Az esztergom-tábori intézet ünnepei
A rendfőnök úr itt tartózkodása alkalmából meglátogatta az esztergomtábori intézetet is. Ennek hírére nagy lett az öröm és az előkészület az egész vonalon. A várva várt napon, május 22-én, az intézet zászlódíszben fogadta a szalézi Társaság fejét. Az intézet bejáratától a kápolnáig kaki ruhába öltözött ifjúság sorfala közt vonult be kísérőivel, Candela Antal egyetemes iparügyi tanácsossal és Plywaczyk Szaniszló, Magyarország egykori, jelenleg Lengyelország tartományfőnökével. Az ifjúság lelkes himnusza után az intézet igazgatója, dr. Czuczor János fogadta és üdvözölte az egyetemes rendfőnököt. Beszédében rámutatott arra, hogy a rendfőnökben Don Bosco személyét látja, aki a Segítő Szűzanya áldását hozza az intézetnek.
A rendfőnök úr válaszában örömét fejezte ki afölött, hogy fiainak jósága, szeretete és ragaszkodása elfeledtetik vele az út fáradalmait és azt, hogy idegen országban van. A fogadtatás után megtekintette az intézetet, annak ipari műhelyeit, mely után a látottak felett a ház igazgatójának és a rendtársaknak a legnagyobb megelégedését és elismerését fejezte ki.
Pár órai tartózkodás után búcsút vett az intézettől kíséretével együtt. A lenyugvó nap bíborsugárral szórta teli a növendéksereg éneke és éljenzése között induló autót.
Egy másik igen kedves ünnepet is hozott a kongresszus: a lengyel hercegprímás látogatását. A nap már a delelőn járt, amikor a pápai és nemzeti színekkel díszített intézet falai közé berobogott gépkocsin a jellegzetesen szalézi mosollyal az ajkán a lengyel hercegprímás, dr. Hlond Ágoston. Kíséretében érkezett ugyancsak Keglevich Gábor és titkára Boleszláv Filipiák. Az intézet bejáratánál dr. Czuczor János igazgató, Antal János tartományfőnök és Plywaczyk Szaniszló, lengyel tartományfőnök fogadták. Az egyházfejedelem nagy ovációk közt haladt a növendékek sorfalai közt rövid adorációra az intézet kápolnájába. A kápolnából kijövet a megszokott kedvességgel Éljen Magyarország köszöntéssel viszonozza a lelkes ifjúság ünneplését.
Délben családi ebéden vett részt az intézetben; ezalatt dr. Czuczor János igazgató köszöntötte az egykori rendtársai és alattvalói közt megjelent egyházfejedelmet. A kedves és közvetlen beszédre a bíboros egyházfejedelem még bensőségesebben válaszolt. Hangsúlyozta, hogy nem készült a beszédre, mert rendtársai közé jött, azonban nem zárkózhat el, hogy a látott meglepő eredményeket meg ne dicsérje. Egyszerű szavakkal felidézte a kezdet kezdetének nyomorúságait, az ő tartományfőnöksége alatt uralkodó apostoli szegénységnél is nagyobb szegénységet és szembeállította a körútja alkalmából tapasztalt nagyszabású fejlődést Szentkereszten, mely az egyszerű istálló épületből meleg otthonává lett a teológiának. Gyönyörködött az óriási áldozatok árán felépített országos hírű kálvária szépségeiben és még nagyobb áldozatok árán újjá varázsolt nyergesújfalui gimnáziumban. A beszéd befejezésében Bosco Szent János atyánkat arra kéri, hogy mindig, de különösen ezekben a nehéz időkben terjessze ki védő kezét a fejlődő intézet és az egész tartomány felett.
Ebéd után az egyházfejedelem a vendégek és rendtársak kíséretében körsétát tett az intézetben, miközben a múlt kedves epizódjait elevenítette fel.
A késő délutáni órákban búcsúzott a ház lakóinak lelkes ünneplése közben az egyházfejedelem vendégeivel.
Szombathely - Templomszentelés
A kongresszussal kapcsolatos még a szaléziak Szombathelyen Szent Kerény tiszteletére épített templom felszentelése. A szombathelyi szalézi intézet minden nehézséggel megküzdő agilis igazgatója, a város polgárainak óriási áldozatossága mellett sikerült még a kongresszus előtt tető alá hozni azt a remekműnek nevezhető templomot. Ennek az országos ünnepnek az akkori Szalézi Értesítő külön beszámolót szentelt.
A rendfőnök a budapesti Eucharisztikus Kongresszusról érkezett Szombathelyre a déli gyorsvonattal Tirone Péter, a szalézi rend általános lelki igazgatója, Candela Antal, a szalézi ipari és gazdasági iskolák főigazgatója és Antal János tartományfőnök kíséretében. A vasútállomáson Ádám László igazgató fogadta a magasrangú vendégeket. A rendfőnök ünnepélyes fogadtatása az intézet ill. a templom előtt folyt, ahol a szalézi plébánia iskoláinak tanulói és az intézet növendékei álltak sorfalat. A köszöntésekre a rendfőnök olaszul válaszolt. Beszéde után, amelyet Antal tartományfőnök fordított magyarra, lelkes ünneplésben részesítette a közönség a rokonszenves megjelenésű rendfőnököt, akinek az arcán Don Bosco lelkisége tükröződött. A templom kulcsait Schurez Antal építőmester egy díszes párnán nyújtotta át a rendfőnöknek. A rendfőnök átvette a kulcsokat, s ezzel a szalézi rend birtokába vette a templomot. Majd a rendfőnök bevonult a templomba, ahol rövid adorációt végzett, majd megáldotta azokat a szülőket és rokonokat, akik szalézi papot vagy apácát neveltek családjukban.
Ebéd után a rendfőnök részletesen megtekintette az intézetet, a templomot és a kriptát. Itt a templom jótevőiért imádkozott. A szép istenháza annyira megtetszett a rendfőnöknek, hogy megkérte az igazgatót, küldjön neki annak minden részéről fényképeket.
Délután Oladba ment, ahol a magyar szalézi apácákat látogatta meg.
Meglátogatta még Szabó István városi tiszti főügyészt, majd fogadta az intézetben Ambrózy Teréz bárónő látogatását. Ily módon akart kifejezést adni a rendfőnök a szalézi mű e két kiváló barátja iránt tanúsított őszinte tiszteletének és hálás nagyrabecsülésének.
Este hét órakor ünnepélyes litániát mondott a templomban, amelyre a szülők elhozták a gyermekeiket, zsúfolásig megtöltve a nagy templomot. Ez volt a legszebb hódolat az ifjúság nagy apostolának méltó utódja előtt.
Másnap reggel szentmisét mondott a rendfőnök, majd megáldotta az intézet növendékeit és a híveket. Szerény reggeli után elbúcsúzott és elutazott Torinóba.
Záró ünnepség
Május végére értünk. A jóságos Anya dicséretét hirdető hónap eseményeire visszagondolva minden magyar szalézi és a magyar szalézi művel kapcsolatban álló munkatárs és növendék a legbensőségesebb hála érzésével gondol arra a jóságos Szűzanyára, kinek 900 évvel ezelőtt Szent István királyunk felajánlotta országát és azóta ezer ellenséggel szemben meg is védett bennünket és most, Szent István halála évfordulóján szent Fia országunkban tartott diadalútja által népünket annyira megdicsőítette.
Ezekkel az érzésekkel rendeztük meg a tartomány központi házában a május hónapját záró nagy gyertyás körmenetet. A hívek átérezték a köteles hálát s a hétköznap ellenére sokkal nagyobb számban jelentek meg, mint más években. Az áhítat is magasabban lángolt. A körmenet előtt dr. Nagy József hittanár mondott szívhez szóló szentbeszédet magasztalva a Szűzanyának a magyarok iránt mindenkor tanúsított anyai jóságát. A lorettói litánia éneklése után megindult az esti homályban a gyertyás menet. A Máriát szerető hívek ezrei haladtak szép sorban egymásután s énekelték szívük egész melegével: Ékes virágszál, hozzád esdeklünk... S az ének lágy dallamába belevegyültek a zenekar akkordjai, a harangok ünnepélyes zúgása. A szemekben mély tűz lángolt, a Szűzanyáért rajongó Don Boscó-i lelkek tüzes imádsága: Segítő Szűz! Te már számtalanszor megsegítetted a szorongatott Anyaszentegyházat, segítsd meg most is és a mi szegény hazánkat. Sokak szemében a meghatottság könnyei ültek. A körmenet után Szűz Mária gyermekei a templom körül várták meg szent Fiának áldását. S amikor a pap megjelent az ajtóban s áldásra emelte az Oltáriszentségben rejtőző Üdvözítőt, mindannyian leborulva fogadták áldását. S akkor felcsendült az Égi Szűzvirág, áldjon a világ... Jó vagy, Mária!
Igen, Mária nagyon jó volt hozzánk! Anyánknak mutatta magát és erkölcsileg felemelt bennünket ily dicső kongresszus által akkor, amikor az alvilág csatlósai a legmélyebb megaláztatásban a földig lesújtották Mária országát. Te jóságos Szűzanya! Te, Aki megengedted, hogy mindazok kik hozzánk eljöttek s láthatták Szent Fiad s Irántad tanúsított alázatos hódolatunkat s lelki nagyságunkat, tedd, hogy ugyancsak: egykor láthassák országunkat, Mária országát is olyan nagynak, amilyen volt akkor, mikor első szent Királyunk Neked azt felajánlotta!
Szaléziak.HU
