A kihívások, amelyekkel a gyerekek szembesülnek, nagyon fontos célt szolgálnak: segítenek nekik csiszolni és fejleszteni azokat a készségeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben.
„Amikor Dávid, a legidősebb fiam három éves volt, a kedvenc játéka egy kis miniatűr Superman volt. Egész nap játszott vele, és még az ágyban is maga mellett tartotta, amikor aludt. Egy nap a feleségemmel együtt elmentünk érte az óvodába, és hazavittünk. Egy tizedik emeleti lakásban laktunk, ezért lifttel mentünk. A feleségemmel beszélgettünk egymással, David pedig a kis Supermanjével. Amikor a lift elérte az emeletet, az ajtók kinyíltak, és amikor kiszálltunk, David ledobta Supermant. Sajnos ez nem egy repülő Superman volt, aki tíz emeletet zuhanva becsúszott a lift és a padló közötti résbe. Eltűnt örökre. Még anya és apa sem adhatta vissza.
David kétségbeesetten sikoltozni kezdett. Megöleltem, próbáltam megnyugtatni, és mondani kezdtem valamit, de ahogy az lenni szokott, a feleségem megértette, amit mondani készülök, és intett, hogy maradjak csendben. Amit aznap a fiamnak mondtam volna: „David, ne aggódj, veszünk neked még egy Supermant, sőt, veszünk százat.” Amint beléptünk a házba, David kétségbeesetten sírva rohant a szobájába, majd így szóltam a feleségemhez: „Miért hallgattattál el? Nem hallod, hogy sír?” Ő így válaszolt: „Tal, ne foszd meg Dávidot attól a lehetőségtől, hogy megtanuljon szembenézni a nehézségekkel.”
Ne foszd meg Dávidot attól a lehetőségtől, hogy megtanuljon megbirkózni a nehézségekkel… ez az egyik legfontosabb lecke, amit valaha is kaptam gyermeknevelésről. A feleségemnek teljesen igaza volt: ez az egyetlen módja annak, hogy a gyerekek (és a felnőttek) fejleszthessék rugalmasságukat, saját erőforrásaikat és kreativitásukat."
A szülők hajlamosak túl gyorsan beavatkozni, hogy kivonják gyermekeiket a nehéz helyzetekből. Maria Montessori, a történelem egyik legnagyobb pedagógusa, oktatási módszereit arra alapozta, hogy a felnőttek soha ne tegyék azt, amire a gyerekek egyedül is képesek. Clayton Christensen professzor a Harvard Business School-ban tartott beszédében ezt az üzenetet kívánta megosztani a jelenlévőkkel: „A gyermekei előtt álló kihívások nagyon fontos célt szolgálnak: segítenek nekik finomítani és fejleszteni azokat a készségeiket, amelyekre szükségük van, hogy sikeresek legyenek az életben. Nehéz tanárral bánni, kudarcot vallani egy sportban, megtanulni eligazodni az iskolai környezet összetett társadalmi struktúrájában… ezek a tapasztalatok iskolájának fő tantárgyai." Most további tapasztalatokkal egészíthetjük ki a listát, mint például a távoktatással való foglalkozás, a társadalmi távolságtartás, és minden olyan tevékenység felfüggesztése, amelyet gyermekeink már alig vártak. A gyerekek sokat tanulnak a kihívásokból. Ha tapasztalatot szereznek a nehézségek kezelésében az élet korai szakaszában, akkor jobban le tudják küzdeni a problémákat, és nagyszerű példát mutatnak másoknak, amikor felnőnek.
Hogy ne neveljünk egy kis zsarnokot
„A fiamnak semmiben sem szabad hiányt szenvednie; nem akarom, hogy elszenvedje, amit én szenvedtem, nem akarom, hogy azt az életet élje, amit én…”: ez egy refrén. És így a gyermek nemcsak mindent megkap, ami szükséges, hanem azt is, ami felesleges és még valamit. Félreértés ne essék! Nem akarjuk látni, hogy a gyerekek szenvednek; nem akarunk visszatérni sem a fekete kenyérhez, sem a munkás és a földműves munkájához, akit úgy terelnek a munkára, mint ökröt az ekére. Amit mondani akarunk, az valami egészen más.
Emlékezni akarunk arra, hogy a túl sok „jólét” végül megölti a létet. A gazdagság növelheti a testet, de nem teszi szebbé a lelket. A gazdagság önmagában külsőre növeli az embert: „nagy” embereket, nem „hatalmasokat”. Azt akarjuk mondani, hogy a kényeztetés mindig megtévesztő. Az élet nem folyamatos nyalókázás, nem kéjutazás; nem minden nap van karácsony vagy születésnap. A nevelés azt is jelenti, hogy keményen megdolgoztatjuk az embert! A nevelés annyi, mint akadályokat gördíteni, természetesen a gyermek testi-lelki fejlődésével arányosan.
Tisztázzuk: mi történik, ha a gyerek soha nem hall „nem”-et? Csak zűrök történnek. Mostanra, ennyi megengedő pedagógia után ezt már mindenki elismeri. A „nem” segít a fejlődésben; „a szabályokhoz szokott gyerek minden bizonnyal olyan gyerek, olyan serdülő, aki jobban képes megbírkózni a nehézségekkel” ( Giovanni Bollea, pszichiáter); ezzel szemben a magára hagyott gyerek „bajkeverővé, instabil, neurotikus, gyerekes felnőtté” válik ( Silvano Sanchioni, szociális munkás); „az a gyerek, ki nem szokott hozzá, hogy már életének kezdetétől fogva korlátozza magát, könnyen válhat egy kis zsarnokká.” ( Renata Rizzitelli, pszichológus)
Üdvözlünk, áldozat!
Veszélyes sokáig szenvedés nélkül élni. Az áldozatok nélküli nap a vereségek napja: az akarat gyengül; az ellenség (lustaság, önzés, állatiasság…) könnyebben nyerhet. Mit tegyünk tehát?
A válasz egyértelmű: nyissuk ki újra az áldozathozatal ajtaját! Az áldozatok két kategóriába sorolhatók: passzívak és aktívak.
Az előbbiek azok az áldozatok, amelyeket maga az élet kényszerít ki: munka, tanulás, szakma, egészségügyi problémák, emberi együttélés...
A második a saját magunk által keresett, kívánt, előkészített áldozat.
Néhány példa? iugrani az ágyból az ébresztőóra első csörgésére; megenni a répát, amit nem szeretünk; meginni a keserű kávét; elszenvedni a fogfájást anélkül, hogy bárkinek szólnánk; megvárni, amíg mindenkit kiszolgálnak; gyakorolni a tévéböjtöt; nem telefonálni hosszan... Talán még mosolyogni is fog valaki. Pedig éppen ezek az értékes áldozatok tartják felszínen az akaratot, hogy az emberi élet árát is el tudja viselni.
A SZŐLŐ ÉS A METSZŐ
Egy napon a szőlő azt mondta a metszőnek: „Miért jössz felém azzal az ollóval? Talán meg akarsz metszeni, mint régen? Dobd el: nem tudod, hogy mára megváltoztak az idők? – „De igen” – válaszolta a gazda. „Ha jobban belegondolok, nem tévedsz. Már nem a régi időkben vagyunk." És mivel az idők megváltoztak, nem metszette meg. De ősszel a szőlőn nem volt egy szőlőfürt sem. Szokás szerint eljöttek a barátok, hogy megkóstolják az újbort. „Nincs újbor. Változtak az idők!” - mondta csüggedten a szőlősgazda.
bollettinosalesiano.it - Pino Pellegrino/Szaléziak.HU
